A ZASTAVA TÖRTÉNETE
A Zastava Automobili 1953-ban a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban „Zavodi Crvena Zastava” („Vörös Zászló Gyárak”) néven a szerbiai Kragujevacban Belgrádtól 138 km-re alapított üzem az egykori Jugoszláv Királyság területén működő teherautógyártó, a „Vojno-Tehnicki Zavod” (”Haditechnikai Intézet”) jogutódja.
A Zastava Automobili fennállása alatt kizárólag az olasz FIAT-tól vásárolt liszensz típusokat gyártott. Ezek közül is a termékpaletta a gyár nagyjából félévszázados működése alatt csak két típusra, a FIAT 600-ra és a FIAT 128-ra szorítkozott.
A FIAT 600/750-es egy gyenge motorral, kicsi és kényelmetlen karosszériával rendelkező autó volt a szegény családok részére. A 600-asnak 95 km/h, a 750-esnek 110 km/h volt a végsebessége. Arra volt alkalmas, hogy egy kis családot egészen minimális csomaggal – megvédve az esőtől, hidegtől – eljuttasson A-ból B-be meglehetősen hosszú idő alatt, elviselhető üzemanyag fogyasztással, elérhető áron. De „születésekor” az 1950-es, 60-as években Olaszországban erre volt tömeges igény.
A Zastava 600-ast – csakúgy, mint a FIAT 600-ast – később egy nagyobb, erősebb 750 cmᵌ-es motorral látták el, és mintegy tizenöt éven keresztül ezzel biztosították a jugoszláv polgárok autóval való ellátását megfizethető áron. Bizonyos mennyiség exportra is jutott, Magyarországon is megtalálható volt korlátozott mennyiségben a Merkur kínálatában.
A Zastava gyár licencvásárlása a FIAT 600-as/750-es sikerszéria után magában hordozta az újabb siker lehetőségét. Az 1960-as évek elején a FIAT konszern tervezői egy titokzatos FIAT X1/1 elnevezésű modellen kezdtek el dolgozni, ebből lett a 128-as. Az ötlet Dante Giacosa fejéből pattant ki. Dante Giacosa (1905-1996) a FIAT gyár vezető tervezője volt 1946-tól 1970-ig. Nevéhez példátlanul sikeres FIAT modellek megalkotása fűződik, mint például a Topolino, az 500-as, 850-es. Giacosa az akkori korszerű motorizációs fejlesztéseket vette alapul. Az elgondolás a következő volt: olyan autót építeni, amelyen az első kereket meghajtó motort a menetiránnyal merőlegesen helyezték el. Hasonló gépjárműveket 1911-ben is készítettek, illetve az 1930-as években a DKW, majd 1947-től a SAAB is használta a konstrukciót az autóépítésben. A DKW és SAAB motorok ugyan kétüteműek voltak, de 1959-ben Sir Alec Issigonis már négyütemű motort helyezett el keresztirányban a Mini Cooper első kerekei közé. Szóval Giacosa létre hozta a 128-ast, amely a FIAT első keresztmotoros autója volt, ahol a motor az első kerekeket hajtotta. Ugyan Giacosa olasz volt, de a második sikeres Zastava (101, 1100) megalkotója egyben.
A FIAT 128, vagy jugoszláv nevén Zastava 1100 karosszériája a kombi és a sedan konstrukciók között helyezhető el. Az egyedi kialakítást ma hatchbacknek, régebben Berlina kialakításnak nevezték. A FIAT 128-at megelőzően Olaszországban az Autobianchi Primula 1966-ban gyártott keresztmotoros autókat.
Az egyre idősebbé váló Zastava 600, majd 750-es széria modellek alapján Giacosa már a tervezés szakaszában számított arra, hogy az új 128-asok gyártására a jugoszláviai Crvena Zastava (Vörös Zászló) üzemben fog sor kerülni. A Zastava gyári jele 101 volt, az 1970-es években megszületett a két újabb karosszériakoncepció. Az ötajtós Berlinát 1971. október 15-én mutatták be Belgrádban az autóexpó rendezvényen. Az első széria elnevezése NV – szerb elnevezéssel „népautó” volt.
Az autót 1116 cm3-es 55 LE-s motor hajtotta, 140 km/h végsebességgel. A FIAT 128-at akkoriban „kis torinói” -nak nevezték. A látványos karosszéria formatervét Paolo Boano jegyezte, az akkori FIAT formatervező főnöke volt. A FIAT 128 légellenállási mutatója (Cx) 0,43, amely a 127-es esetén 0,45, a FIAT 126 esetén is csak 0,47 volt.
Mivel a kragujevaci gyárban még folyt a 750-esek gyártása is, nem volt elegendő kapacitás az új Zastava 1100-asok készítésére is. Ezért a Zastava együttműködési szerződést kötött a varsói FSO-val, a Warszawa, majd a Polski FIAT 125, 126-osok gyártójával. A varsói FSO-nál gyártott Zastava 1100-as modellek elsősorban a jugoszláv piaci igények kielégítését szolgálták. 1982-83-ig Lengyelországban csak konvertibilis valutáért lehetett a modelleket megvásárolni.
Az FSO-nak a gyártás elindításakor voltak némi nehézségei a Zastava-val, azaz a FIAT 128-cal. A lengyel utakon először 1974-ben jelent meg az FSO kis-szériás 128-asa, Polski FIAT 128p néven. Jugoszláviában ragaszkodtak az FSO-val korábban kötött megállapodáshoz, amely szerint a Jugoszláviában összeszerelt Polski FIAT-ok is eredeti márkanevüket megtartották, és csak az utolsó betűjel utalt az összeszerelés helyére (Polski FIAT 125pZ, azaz polski-Zastava). Ennek megfelelően az FSO-nak is a nevet Zastava 1100p-re, azaz 1100 „polskira” kellett megváltoztatnia. Miután Lengyelországban a 80-as évek második felében befejezték a Zastava gyártását, Jugoszláviában a gyártás továbbfolytatódott. Megjelentek a pick-up és szedán változatok, amely utóbbi kísértetiesen megegyezett a FIAT 128 lépcsős hátú változatával.
A Zastava gyártásának utolsó előtti periódusában, az 1980-as évek közepén az új kragujevaci autók Zastava GTL néven jelentek meg a piacon, majd az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején Yugo Skala néven folytatták karrierjüket. Az utolsó szériában készített Yugo-k a klasszikus 55 LE-s teljesítményű motorok mellett 1302 cm3 motorral 64 LE-s kivitelben is készültek.
A gyár 2008-ban felfüggesztette a járműgyártást; helyét a FIAT Krajsler Automobili Srbija vette át, amely többek között a FIAT 500L modell gyártásával foglalkozott.
2017-ben a gyár csődöt jelentett, és beszüntette működését.
Fischer György